Nyáron megismerkedtem Nagy Eszterrel, aki a nővérénél lakott a Dobai tanyavilágban. A nővére Emma, geszti jó komám, Kéri Mihály felesége volt, ő általuk ismerkedtünk meg. Árva lányként a nővére nevelte fel és ő is adta férjhez. Egész nyáron oda jártam hozzá hétvégeken, gyalog oda és haza. 1933. december 6-án házasodtunk össze. Semmink nem volt csak a szerelmünk és a két erős fiatal karunk. Megkezdődött küzdelmes életünk, mint sok ilyen szegény házaspárnak. A geszti családi házba költöztünk. Az utcai szobába a / felsőházban / anyám lakott Sára nénémmel és Rózával. Az udvari helységet, ami korábban kamra volt, kialakítottuk egy szobának, úgy hogy a konyha közös lett. Még nem írtam arról, hogy milyen volt a házunk. Hosszú paraszt ház vályogból épült, nádfedeles és szabad kéményes. Oszlopok tartották a tetőt, látszottak a gerendák, a konyha belső része egy nagy kémény volt. A fűtést a kéthetenkénti kenyérsütéskor télen a kemence adta, egyébként falba rakott sparhelt állt az ajtó és kemence mellett a csöpp kis szobában. Két ablak volt a falon, olyan kis osztott ablak, lehetett úgy 60, 80 centi magas hat kis üveggel, ez jelentette az összes fényt. Este petróleumlámpával világítottunk, jól éreztük itt magunkat. Télen fa vágni jártam a Tiszák valamelyik erdejébe, tavasszal pedig vettem a tarisznyát, a vasvillát és napszámra jártam a Tisza birtokra oda, ahol munka volt, napszámba, napi 80 fillérért. Nyáron elszegődtünk a feleségemmel az Orosi Állami birtokra aratni, majd otthon csépeltünk a gazdag gazdák gépeinél. A feleségem terhes volt, jött velem megint Orosiba az őszi munkákra, ott aludtunk hol az egyik, hol a másik istállóban. Mikor már nehezen mozgott, haza ment, hétvégén én is haza jártam. Október végén, amikor mentem haza, nagy sürgés, forgás fogadott. Megszületett első gyerekünk, a kis Eszti. Nagyon nehezek voltak ezek az évek, a gazdasági válságot mi is éreztük, nem volt csak ritkán munka, pénz pedig még kevesebb. A kegyelmes asszonnyal volt egy kis afférunk ’35 tavaszán, amikor a kastély kertbe takarítottunk. Az egész parkot felgereblyéztük, felástuk Váci Bálinttal, a fiával, Bálinttal, lányával, Zsófival, cifra Kovács János és én, a hervadt virágot, és a sok avart halomba hordtuk. Jött egy szél akkor az egészet szétfújta. Éppen akkor jött arra Rakovszkiné kegyelmes asszony. Meglátta a falevelet, és újra gereblyézni kellett az egészet. Mindenféle lusta, piszkos kommunistának lehordott bennünket. Mondta, hogy azonnal takarodjunk a kertből, és mostanában nem akar látni bennünket. Nem maradt adós a válasszal Kovács János bátyám, azt mondta, hogy elmegyünk mi „ténsasszony „nem kell minket elzavarni! Csak fizessenek ki! Na, az nem lett éppen a legfényesebb, mert napi 50 fillért kaptunk úgy egy hónap múlva, megint nem volt munkánk. Valaki ajánlotta, hogy Pesten, a Margit szigeten van szezonmunka nyárra, és elég jól fizetnek. Elszegődtem én is, ritka jól kerestem, egy hétre 18 pengőt kaptam, szállást a kertészet biztosított, 14 pengőt haza küldtem én pedig elvoltam 4 pengőből. A feleségem hét mázsa búzát vett és hizlalt egy jó ki malacot, Biztosítva volt a téli ennivaló. Télen fát vágni jártam, ennek fejében megkaptuk a tuskót, és következő nyáron mehettünk aratni 80 filléres napszámért. Még az aratásnak és cséplésnek nem volt vége, amikor jött a behívó, a legnagyobb munkából hívtak bennünket nagygyakorlatra.    A következő részt vasárnap teszem közzé.