4/.Németországi nyári munka Elindultam én is sokad magammal, mert nemcsak én voltam ilyen helyzetben, hanem azok mind, akiknek nem volt földjük, amin megtermeltek volna annyi élelmet, hogy ne haljanak éhen. Itthon hagytam a feleségemet és a kislányomat, elmentem dolgozni 1500 km-re, más országba. Nem tudtam elképzelni sem, hogy milyen lesz, majd ott, ahol nem magyarul beszélnek, hogy értjük meg, amit mondanak és ők, hogy értenek meg bennünket? Azt tudtuk, hogy elég jó lesz a szállásunk, mert azok, akik előző évben kint voltak meg voltak elégedve. A fizetés is jónak ígérkezett arról nem beszélve, hogy a férfiak valamennyien reménykedtünk, hogy megússzuk a katonaságot. Pár hét múlva megszoktuk a helyet, a munka nem volt ismeretlen, a fizetés is olyan volt, ahogy megígérték. Egyre inkább elővett bennünket a honvágy, szerettük volna látni a családunkat és még nem lehetett tudni, hogy meddig végzünk a felvállalt munkával. A Németországban dolgozó magyaroknak, volt egy újságja, Vasárnapi Újság volt a címe. Esténként, amikor elővett a honvágy, írtam egy verset, ami megjelent ebben az újságban. Az volt a címe, hogy: „Magyar munkások Német földön.” megpróbálom leírni. Két hónapja lesz tán, már a jövő héten, hogy a mi vonatunk keresztül ment Bécsen, Nem volt ez így nálunk, valamikor régen, amikor a magyar csillag ragyogott az égen. De most el kell menni a magyar munkásnak, itt talán az ősszel még répát is ásnak. Kevés pénzt fizetnek már az Inspektorok, pedig úgy kapálunk, mint a félbolondok. Egyszer kiegyeltük, egyszer megkapáltuk, az is lehet, hogy az ősszel még mi fel is ássuk. Tárnok komámmal fogtunk mi itt össze, remélve, hogy talán a pénzünk több lenne. Erdei Piroska, Balog Ferenccel, közösen küzdenek a répaegyeléssel. Este bementünk, sörözni Guzowba, sok magyart találtunk ott a vigadóba. Ott volt Kovács Sándor és a felesége, két pohár pálinkát itatott meg véle. Jó kedvre derültünk, sírva vigadoztunk, sajnáltuk, hogy szép hazánkat sokáig nem látjuk. Családom és hazám, messze van éntőlem, Jó lenne megérni nem sokára nékem, hogy a haza, munkás haza legyen. Legyen becsülete a kétkezi munkának, akkor a sok ember szükséget nem láthat. Amikor megjelent a vers, mondták a gesztiek, hogy Pista ez egy elég kurázsis vers lett. Hát az volt, de akkor én így éreztem, mert ha a Horthy rendszer tudott volna munkát adni sok ezer embernek, akkor nem kellett volna elmennem nekem sem. Decemberben jöttünk haza, sok mindent hoztam a családnak. A feleségemnek szép ruhát, a kis Esztinek ruhát és egy nagy alvós babát, olyat, amelyik mondta, hogy Mama. Ezen kívül még sok mindent, de a legfontosabb az volt, hogy hoztam egy kerékpárt, dinamóval, lámpával. Az volt a tervem, hogy azt jól el tudom otthon adni, nem sok volt még a faluban. Amikor megjött, mert poggyásznak lett feladva, a vázra tekertünk egy kispárnát arra ültettem fel a kis Esztit, és körbe bicikliztük a falut. Nagyon örült, hogy ilyen nagy utazáson lehet velem és én is örültem, hogy itthon lehetek. A feleségemnek pont jó lett a ruha, segítettek venni a Geszti az asszonyok. A kerékpárt még azon a héten eladtam és vettem rajta egy fiatal tehenet. Mindig az volt a vágyunk, hogy legyen egy tehenünk, mert akkor nem éhezik a család. Most ebből a keresetből lett végre, ami sokat segített a következő pár évben. Sokáig nem lehetett pihenni, mert egy hét múlva hívtak a Víztársulathoz csatornát takarítani, amíg a nagy fagy be nem áll. Ez az év 1940 tele nagyon kemény tél lett. Hatalmas hó esett, január, februárban hideg volt, néha a -30 fokot is elérte. Március 15 én kezdett elolvadni a hó, olyan meleg lett, hogy két nap alatt elolvadt az utolsó cseppig. Minden árok, csatorna, lapos legelő tele lett, akkor éppen Baglyoson dolgoztunk, alig tudtunk haza menni a nagy víz miatt. Utána a Tisztavízi védgáthoz kellett mennem vízőrnek, figyelni kellett a gátat, hogy át ne szakítsa a nagy víztömeg. Éjjelente nagyon hideg volt, a meleg után megint elkezdett fagyni. Megviselt bennünket, akikkel váltottuk egymást. Májusig tartott az árvíz, Romániában közel a határhoz, sok tanya összedőlt. Az Atyás faluhoz közeli területek, mind víz alatt álltak. Nálunk sem volt sokkal jobb a helyzet, nehezen szikkadt fel a föld, májusban még nem lehetett vetni.